2011 - VÉLEMÉNYEK ÉS KÉPEK

ÚTIBESZÁMOLÓ - PERU 2011

Valamikor 2011 elején merült fel, hogy a nyáron elutazhatnánk egy távolabbi helyre. A beszélgetés nyomán kristályosodott ki az akkor még szinte megvalósíthatatlannak tuno elképzelés, egy több mint kéthetes perui utazás. Hosszas internetes keresgélés nyomán bukkantuk Javier Zea (perunet.hu) internetes oldalára, ahol a többi hasonló utat kínáló honlappal szemben egybol szimpatikus volt a kiscsoportos utazás, a sokkal személyesebb hangnem és az út tartalmi elemeinek variálhatósága. Az utazás szervezésében én innentol kezdve nem vettem részt, mondhatni abszolút haszonélvezo voltam , így ennek részleteirol nem igazán tudok beszámolni.

Eleinte több indulási idopont is szóba jött, de végül csak egy lehetoség maradt, így indultunk 2011. június 30-án hajnalban Amszterdam felé repülonkkel. Az idoeltolódás miatt a várakozásokkal együtt 20 óra körüli repüloút ellenére, még 30-án Peru fovárosába, Limába értünk. Bár sötét volt és a reptérrol egybol bérelt busszal mentünk a hotelbe - annak, aki ritkán jár Európán kívül - hatalmas élmény látni egy dél-amerikai nagyváros nyüzsgo forgatagát. A hivatalos program elott két nappal érkeztünk, ennek ellenére Javier, aki végig elkísért bennünket az úton, nagyon kedves volt és megmutatott több fontos helyet is Lima Mira Flores nevu negyedében, ahol a szállásunk volt. A hivatalos program fantasztikus helyeket és látványosságokat kínált számunkra.
A Paracas Nemzeti Park megdöbbento látványt nyújtott a guano-szigetekkel és a rajtuk - természetes közegükben - megfigyelheto számtalan madárfaj több millió egyedével. A park szárazföldi területein is tettünk egy kisebb túrát, majd egy haciendat látogattunk meg. Miután megismertük a perui nemzeti ital - a Pisco - készítésének csínját-bínját és még kóstolóból is boven jutott, utunk egy valódi oázisba vezetett, ahol a legbátrabbak kipróbálhatták a homokdunék sportját, a homokdeszkázást. Az egyik legnagyobb élményt a Nazca vonalak kisrepülos megtekintése jelentette, amit még azok számára is ajánlok, akik kicsit nehezebben viselik egy repüloút viszontagságait. Vigyázat! Éles manoverek, lenyugözo panoráma. Nazcaból egy meglehetosen hosszú buszozással jutottunk el Arequipába. Rendkívül emlékezetes volt Arequipaban a Palomino nevu étteremben elfogyasztott közös ebéd, ami kizárólag jellegzetes helyi ételekbol és italokból állt - az egyik legjobb perui konyha, ebben biztos vagyok. Utunk következo állomása Puno volt, amely a 4000 méter közeli tengerszint feletti magassága miatt okozott némi meglepetést, de szerencsére mindenki hamar hozzászokott a magaslati, ritka levegohöz. Bár a város maga nem nyújt vizuálisan nagy élményt, nagyon vártam már utazás közben is a Titicaca-tavon tett hajós kirándulást, amelynek két állomása - Uros és Taquile - nagyon közeli bepillantást engedett a helyi indián közösségek életébe.
Megtudhattuk miként épülnek fel Uros úszó szigetei és megkóstolhattuk az otthon mellett ételként is szolgáló nádat is. A tóról és a szigetekrol látható panoráma mesés, foleg mikor a tó hátterében már kirajzolódnak az Andok havas hegycsúcsai. Utunk innen Raqchi felé vezetett, ahol út közben megálltunk a világ talán legmagasabban fekvo piacánál (itt mindenképpen érdemes vásárolni, mivel jóval jobb minoségu termékeket lehet beszerezni, mint a nagyvárosok piacain), majd az Amazonast is átugorhattuk, bár itt még Vilcanota, illetve Urubamba névre hallgat.
 Raqchi valódi jelentoségét az ott található Wiracocha Templom adja, itt láthattuk eloször éloben azokat a szárított élelmiszerekhez és tárolásukhoz kapcsolódó technológiákat, amikrol korábban Javier már többször mesélt. Cusco gyönyöru város, talán még Areqipanál is szebb, ugyanakkor szomorú látvány volt, hogy a spanyol hódítók milyen mértékben rombolták szét az inka kultúrát, márpedig ez számos helyen megfigyelheto, lévén Cusco és környéke az Inka birodalom központi területe volt. Az egyik legérdekesebb élmény Cusco egyik nevezetességénél, a Saqsaywaman nevu inka építménynél ért, amikor helyi - népviseletbe öltözött - turisták jöttek oda csoportunkhoz és kértek meg bennünket egy-egy közös fotóra. 11 000 kilométeres távolságra Magyarországtól egyértelmu volt, hogy szeretnénk a helyiekkel közös fotókat készíteni, de arra nem számítottunk, hogy ok lesznek a kezdeményezok A Saqsaywaman egyébként lenyugözo emberi teljesítményrol árulkodik, és jól bizonyítja, hogy az Inka birodalomban milyen jól értettek a ko megmunkálásához. Szomorú tény, hogy a spanyolok hódítását követoen az 1900-as évek közepéig bárki, építoanyagként vásárolhatott ezekbol a felbecsülhetetlen értéku kövekbol, így az építmény egy része jelentos károsodásokat szenvedett. Következo napon ellátogattunk egy láma farmra, ahol szabadon jöhettünk-mehettünk a lámák, vikunyák és alpakkák között, még friss zöldet is kapott mindenki a mancsába, hogy azzal csalogathassuk az állatokat. A nap további részében Pisaqba látogattunk, ahol magasan a hegyekben egy hatalmas területen fekvo inka települést jártunk be, nem egyszer igen kockázatos, keskeny utakon. A többi turistától eltéroen, a mi csoportunk innen még feljebb indult Amaru felé. A végtelennek tuno szerpentinen aztán egy ido után megálltunk, egy helyi viseletbe öltözött családfo/törzsfo köszöntött bennünket. Gyalog haladtunk tovább a kicsiny faluba, ahol annak idején Kepes András is forgatott stábjával. Vendéglátóink rendkívül ízletes és hatalmas adag helyi fogásokkal vártak bennünket ebédre, amit a jó kondíció megorzése érdekében tánc, illetve egy kis pisco fogyasztással egybekötött verseny követett. Bár a versenyben végül nem sikerült gyoztest hirdetni, kétségtelenül az Amaruban tett látogatás volt utunk egyik legemlékezetesebb momentuma.

Következo napon Chincheros helyi lakóitól ismerhettük meg, hogy miként készítik rendkívül színes textíliáikat, majd Morayban egy újabb lenyugözo inka romot tekintettünk meg. A körkörösen elhelyezett teraszokból álló építmény mintegy 30 méter mélyen fúródik a földbe, s bár nagyon jó akusztikával rendelkezik, vélhetoen növénytermesztéshez szolgált kísérleti helyszínként. Egy sóbánya rövid látogatását és egy 5 csillagos ebédet követoen utunk Ollantaytamboba vezetett. Az egyik leghíresebb inka város a spanyol hódítások idején erodítményként szolgált, illetve innen indulhatnak azok, akik három napra mennek az Inka Ösvényre. A spanyol hódítás nyomai sajnos itt is megfigyelhetok, de a látvány ennek ellenére leírhatatlan, melyet még a fényképek sem képesek igazán visszaadni. A Cuscoban eltöltött szabadnapunkon ellátogattunk többek között a San Blasra, Cusco kézmuves negyedébe, illetve Cusco több piacát is megnéztük, köztük egy élelmiszer piacot.

Utunk csúcspontja felé közeledve a buszt vonatra cseréltük és a Peru Rail Cusco-Aguas Calientes között közlekedo szerelvényére szálltunk. A látványos útvonal végállomása egészen egyedülálló város a maga nemében. A függoleges sziklafalakkal körülvett városkában a földrajzi adottságokból fakadóan nem közlekednek autók, de más motoros jármuvet sem nagyon lehet látni a Machu Picchura közlekedo buszokat leszámítva. Ennek ellenére a város levegoje nem túl jó, mert az autók helyett a Peru Rail által használt dízel mozdonyok pöfögik tele. A Machu Picchura feljutni egyébként nem is olyan egyszeru. Ha az ember nem fent akar a tuzo napon sorban állni, akkor érdemes korán felkelni és még lent a buszpályaudvaron fél álomban beállni a sorba néhány órát. A korai kelés pedig ezúttal hajnali háromnegyed hármat jelentett, de ezzel még közel sem voltunk az elsok, mert voltak akik hálózsákkal felszerelve kint aludtak a sorban. Azonban közvetlenül a nyitás után, pirkadatkor, az elsok között belépni az osi inka romváros területére lélegzetelállító érzés. Az a néhány ember, aki velünk együtt ilyenkor belép, pillanatok alatt eltunik a hatalmas területen és valóban olyan, mintha csak mi magunk lennénk a Machu Picchun. Talán kicsit kommersz a szlogen, de az élmény tényleg megfizethetetlen. A Machu Picchura érdemes egy egész napot rászánni, hiszen ha valaki jó kondícióban van és érzi magában az elszántságot, akkor kötelezo felmenni a Waynapicchura is, illetve ha valaki nem az Inka Ösvény felol érkezik, akkor a Nap Kapuhoz is érdemes elmenni. Mindkét helyrol, illetve a hozzájuk vezeto utak egyes pontjairól más és más arcát mutatja az osi inka város, melyeket feltétlenül meg kell nézni szabad szemmel, ha már ott járunk.
  Cuscoból repülovel mentünk vissza Limába, ahol még egy napot eltölthettünk, bár ekkor már legtöbbünk inkább indult volna tovább, egyenesen Budapestre. Javier szerint, akik két-három hetet töltenek el Peruban, azok utána szeretnének hazatérni, de akik legalább egy hónapig maradnak, azok még tovább maradnának, aminek valószínuleg az lehet az oka, hogy egy hónap alatt már számos olyan helyre is el lehet jutni, ami nem tartozik a frekventált, turisták által látogatott helyek közé és így felkeresésük még több érdekességet és kalandot rejthet. Egyben biztos vagyok, ha még egyszer az életben tehetem, visszatérek Peruba és tovább maradok, mint egy hónap.
 
Berzsenyi Daniel

Életem nagy álma volt Machu Picchu romjainak megtekintése. Az élet úgy hozta, hogy megvalósíthattam az álmom. Az interneten keresgélve, elolvasva több perui utazási lehetoséget és feltételt, a PERUNET fogott meg leginkább. Tetszett, hogy nem csak turista látványosságok szerepelnek a programban, hanem életszeru, az ott élo emberek mindennapjaiból is próbál ily rövid ido alatt valamit érzékeltetni.

A korábbi utakon résztvevok lelkes véleményét ill. beszámolóját olvasva csak ismételni tudnám az ott leírtakat. Tényleg csodálatos volt, rengeteg felejthetetlen élménnyel, pozitív töltodéssel és a búcsúzás fájdalmával hagytuk el Perut.

Meggyozodésem, hogy a csodálatos látnivalók mellett a rugalmas, jó szervezésnek, a barátságos, segítokész, jó kisugárzású szervezoknek, (Havier, Bruno, Elisabeth és a kedves Willi) is nagy részük volt abban, hogy a napi "hegy és rom-mászó" penzumok okozta fáradtság ellenére jól éreztük magunkat.

Piringer Zsuzsa


Igazi kikapcsolódásban lehet része annak, aki ellátogat Peruba a perunet.hu lelkes csapata segítségével. Mi feledhetetlen élményekkel gazdagabban tértünk haza az inkák földjérol, sosem gondoltam volna a fényképek és az uti leírás alapján, hogy ilyen sokféle élményben lehet részünk. A madarakkal teli szigetek, a magas homok dunék között található oázis, a fennsík végtelen szépsége és az meredek sziklafalak mind csodálatos látványt nyújtanak, ám a túra legszebb pontja mindezek közül a Macchu Picchu és az azt körülvevo táj, ahol az Amazonas pereme és a magas hegyek találkoznak. A perui és inka kúltúrára fogékonyabb túrázóknak ajánlom figyelmébe a rejtélyes a nasca vonalakat, amelyet az itthon is ismert kis Cessna gépek segítségével tekintettünk meg madártávlatból, késobb a Föld egyik legmagasabban fekvo sok Balatonnyi méretu taván ismertük meg az nádból készült úszó szigeteket, ahol mind a mai napig laknak. Mindez bevezetett minket az inkák birodalmába, ahol nem csak múzeumok és képek segítségével ismertük meg az ott élo embereket, hanem betekintést nyerhetünk mindennapi életükbe és lehetoségünk volt velük együtt elkölteni egy igazi perui ebédet és megismerni kúltúrájuk egy-egy szeletét. A két hetes túra sok más érdekességet és meglepetés is tartogat még, azonban minden közül számunkra a Macchu Picchu megtekintése és a mellette található Wayna Picchu megmászása jelentette a legjobb elményt.

Sinóros-Szabó Péter

Inka Ösvény 4nap/3éj

Visszatértünk utunkból. Peru továbbra is kimeríthetetlen. A csoportunkból öten voltunk olyan szerencsések, hogy engedélyt kaptunk az Inka Ösvényre. Négy nap intenzív túra után nagy jutalmat kaptunk: Machu Picchu-t a magasból: Intipunku-tól (Napkapu).
 www.perunet.hu

"Az út, az inka camino olyan helyeken kanyargott, ahová annak idején a spanyolok soha nem jutottak el. Számomra ez olyan élményekben gazdag kirándulás volt, ami az ember életében csak ritkán adatik meg. Három éjszakát sátorban töltöttem az Andok szívében, felgyalogoltam 4200 méter magasságba és sikerült megpillantanom a déli félteke csillagos égboltját. A Machu-Picchu-t a felkelo nap fényében pillantottam meg. Kell ennél több? Lélegzetétel egy emberi alkotás csodája mellett."

Csurgóné Gabi.