Peru földrajza

A földrajzi távolság természetesen akadályt jelent és határt szab az európaiak Peru iránti érdeklődésének. Azonban a közlekedési eszközök nemzetközivé válása, a spanyol nyelv feltartóztathatatlan terjedése, a kulturális tradíciók újraértékelése és az ökológiai gondolkodás világszintű fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy ez a kezdeti akadály elháruljon, és tekintélyesen megnövekedjen az inkák országa iránt érdeklődő emberek száma.

Éghajlat és földrajzi adottságok
Az egyenlítőhöz való közelsége miatt Perunak állandóan meleg, esős és nedves éghajlatúnak kellene lennie, a Caribe-övezethez hasonlóan. Ennek ellenére a terület éghajlata rendkívül változatos képet mutat, melyben gyakorlatilag a hideg és a meleg éghajlat közti összes átmenet megtalálható, a szélsőséges szárazságon és a trópusi esőkön keresztül a majdnem merőleges hegyoldalakig és a teljesen sík területekig, valamint a sűrű őserdőktől a csupasz és az ásványkincsekben gazdag földekig. Amerikának ezen a részén a különböző földrajzi adottságok változatossága nagyobb, mint a Föld bármely más pontján.
A területek klimatikus különbözőségéért három tényező a felelős: egyrészt az andokbeli Kordillerák, hóborította csúcsaival, melynek a legmagasabb pontja Peruban a Huascaran (6786 m), másrészt a tenger hideg vize, valamint az amazóniai őserdő, mely az ország keleti sávját foglalja el.

A tengerpart
Az említett földrajzi tényezők következtében a tengerparton a csapadék mennyisége majdnem a 0-val egyenlő (0,5 mm évente), mely a sivatagi területek jellemzője. A tengerparti városok (Trujillo, Lima) lakossága az életet adó vizet a folyóknak köszönheti. A tengerbe futó folyók az Andok hegyvidékéről erednek, ahol a tengerparttal ellentétben rendszeresen hullik csapadék (pl. Cuscoban 1400 mm az éves csapadékmennyiség). Ezek a keskeny és gyors sodrású folyók keresztezik a tengerparti sivatagi területeket és termékeny oázisokat hoznak létre, ahol az emberek már az inkák előtti időkben megtelepedtek. (A tengerparti területek központja a Nasca-kultúra volt, melynek rejtélyes vonalai pontosan megőrződtek a csapadék hiánya miatt)
A tengerparton kicsi a hőingadozás: a 15 fokos telet 25 fokos nyár követi.

A hegyvidék
Az Andokban a magasság következtében az évszakok változása határozza meg az éghajlatot. Minden magasságnak sajátos klímája van, mely tulajdonképpen a nagy éghajlati különbözőség eredménye. Egy alig egy órás túraútvonal során az éghajlatok, a növény- és állatvilág állandó változásával szembesülhetünk.
A négy évszak az Andokban két jól meghatározható periódusra csökken: az esős évszakra, novembertől márciusig, és a száraz évszakra, áprilistól szeptemberig. Az esős évszakban a hőmérséklet magasabb, mint a száraz évszakban. Pl. Cuscoban a januári hőmérséklet elérheti a 23 fokot, míg júniusban vagy júliusban csak 14-15 fokig emelkedik. Az éjszakák bármely hónapban hidegek.
Az éghajlati változatosság lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk az átmenetet a hidegből a melegbe, a nedvességből a szárazságba, alig egy-két óra utazás alatt. Cusco (3300 m) lakosai a hideg hónapokban: júniusban és júliusban csak arra vágynak, hogy egy órás utazással elérjék az Urubamba völgyét, ahol élvezhetik a cuscoi hőmérsékletnél 10 fokkal is melegebb levegőt. A januári és februári hónapokban pedig a meleg és csapadékos völgyek lakosai keresik fel a száraz és tiszta levegőjű hegyvidéket. Sőt, a tengerparton (Limában) is a viszonylag hideg hónapok arra ösztönzik a lakosságot, hogy az Andok védettebb és naposabb tájaira utazzanak (két órás út), ahol az éghajlati változáson kívül az esőt is megtapasztalhatják, mely Limában egyáltalán nem létezik.
És egy utolsó megjegyzés az Andokkal kapcsolatban: egyedül Peruban és Bolíviában élnek emberek milliói 3500 m magasan a tengerszint felett. A tibeti ritka népsűrűség nem hasonlítható össze az andoki fennsík népes lakosságával, ahol előfordul, hogy 100 lakos jut 1 km2-re. Hasonló vulkanikus fennsíkokon is találkozhatunk lakott területekkel, pl. Etiópiában, de a népsűrűség itt is kisebb, s a települések 3000 m alatt helyezkednek el.
Az amazóniai dzsungel
Peru keleti sávjának, Amazóniának a kínálata: egy meleg, nedves és csapadékos klíma, 32 fokos átlaghőmérséklettel. Ebben a zöld övezetben nő a Föld különféle növényeinek 70%-a. Állatfajokkal is találkozhatunk itt, melyek a Föld ökológiai egyensúlyáról gondoskodnak, és egy olyan helyen élnek, amely megvédi őket a kihalás veszélyétől.
Az Amazonas megszámlálhatatlan erdői, melyek közül több még ma is felfedezetlen, igazi "paradicsommá" teszik ezt a területet. Méltóságteljes folyói közül kiemelkedik az Amazonas, a világ legbővizűbb folyója, melynek partjai több helyen is elvesznek a láthatáron. A tengerbe ömlő folyóviz mennyiségének egy ötödét ez a folyó adja. Hatalmas vize nemcsak a helyi, hanem a távolsági hajózást is szolgálja, sőt utat ad az Atlanti-óceán nagy óceánjáróinak is.